2014. Szeptemberében eldöntöttem, hogy kell egy kismotor.
Korábban egy Simson Start hajtottam, bár azt többet szereltem, mint amennyit
rajta ültem. Olcsón jutottam hozzá, de annyit is ért…
Szóval Simsonban nem gondolkodtam a rossz múlt, meg előítélet miatt.
Váltósat akartam és motorformájút, így innentől kezdve eléggé leszűkült a kör.
Rátaláltam a Jawa Mustángra, és egyből megtetszett. Nemsűrűn látni az utcán,
egyedi alakja van a deszkatankjával, alacsonyabb, mint egy Simson, ökörszarv
szerű széles kormánnyal…. Éreztem, hogy ez kell nekem, a hamisítatlan
szocimotorozás élménye kétütemű füstbe csomagolva.
Kinéztem egy leharcolt példányt, mivel nem tetszenek a
csilivili gyári állapotú mocik. Szeretem, ha meglátszik a kor egy motoron. Nem
messze tőlünk találtam is egy sárga példányt üzemképtelenül, leengedett
kerekekkel, lyukas tankkal. Annyira elárvult volt, hogy megsajnáltam, úgy
gondoltam nem érhet itt véget a pályafutása, dicstelenül egy istálló falának
támasztva….
Szeptember 23-án elhoztam, és itt kezdődött el valami,
amitől éreztem, hogy sok öröm és sok bosszúság vár még rám...
